Említettem már, hogy nem adom fel, és úgy határoztam, megküzdök ezért a férfiért. Persze, ezt sokan halva született ötletnek tartják, de mióta újra magamra találtam, nem hagyom többé, hogy bárki is beleszóljon az életembe, úgy, ahogyan sohasem hagytam. :) Na, de mit is értek küzdelem alatt? A helyzet az, hogy túl hosszú időn keresztül viselkedtem önző, hisztis, igazi hülyepicsa módon, és úgy döntöttem, itt az ideje befejezni a tömény önsajnálatot, a hisztizést, az önzést és minden hülyepicsaságot. Sosem voltam hülyepicsa, erre pont most, pont ezzel a férfivel kezdtem el... Erre szavak nincsenek. Így hát összeszedtem magam, lenyeltem a büszkeségem, az én kicsi egómat, meg a többi baromságot. Mert őszintén, minek? Nem egy felszínes picsa vagyok. Én igazi vagyok, igazi NŐ! Olyan nő, aki erős, önálló, határozott, egyáltalán nem buta és mindezek mellé hatalmas szíve van. Nincs szükségem színjátékra, nincs szükségem a hülyepicsa műsorra, egyszerűen arra van szükségem, hogy az a nő legyek végre, aki mindig is voltam. És pontosan ezt is teszem! :) Elengedtem a régi sérelmeimet, pedig óriási feladat volt. Éveken át őrizgettem azt magamban, hogy bántottak a férfiak, bizalmatlanná váltam és bosszút akartam. Ezt sikerült végre elengednem, megbocsátottam nekik, mindenkinek. Azt éreztem, megérdemlem a nyugalmat, és persze beismertem a saját hibáimat is. Nem akarok többé bosszút állni senkin, egyszerűen csak kizárom a rossz dolgokat, a negatív embereket az életemből, és arra fókuszálok, ami jó. Igen, Ő is a jó dolgok közé tartozik, sőt, Ő a legjobb dolog az életemben! :) Ő a valaha volt legméltóbb férfi a szeretetemre, a szerelmemre! Ehhez kétség sem fér! Nem hagyom, hogy újra elvakítson az önsajnálat, a fájdalom, pláne nem olyan dolgok miatt, amiket csakis magamnak köszönhetek. Tudom persze, hogy nem lesz sétagalopp, sokszor fog nagyon fájni, de újra el akarom nyerni a szerelmét, meg akarom neki mutatni azt a csodát, amikor valaki csak azért boldog, mert Ő létezik, az összes szeretetet, amivel az a hatalmas szívem telis-tele van, mind Neki akarom adni. Ezúttal azonban nem önző módon. Túl sokáig szólt az egész csak rólam, és azt akarom, hogy Neki legyen jó. Akkor is, ha sosem kapok viszonzást! Egyszerűen csak törődni akarok Vele, kicsit az álmait valóra váltani. Persze a lehetőségeim jelenleg elég korlátozottak, hiszen semmit sem tudok az életéről az utóbbi időben, még azt sem, hogy esetleg  van-e valakije. A lényeg most viszont nem ez, mert feltételek nélkül szeretem Őt! Úgy döntöttem, hagyok neki időt, teret, hogy visszatalálhasson hozzám. Közben pedig soha többé nem felejtek el önmagam lenni. Ő abba a lányba szeretett bele anno, aki valójában vagyok, aki szabad, életvidám, nem érdekli mások véleménye, senkinek sem akar megfelelni, csak éli lazán az életét, sokat mosolyog, telis-tele van élettel, nem görcsöl, nem erőszakoskodik, mert kellőképp tisztában van magával. Pontosan ezt teszem most! :) Közben pedig továbbra is szeretem Őt, szívem összes szeretetével! Az Ő szavaival élve: sosem fogom feladni, és nem is kell, mindig szeretni fogom Őt, és ez így helyes! :)