Igen, kb. ez az a név, ami illik arra a személyre, aki hónapokon át voltam. Rengeteg olyan dolgot tettem, amikre nem vagyok túl büszke, amik a személyemtől totálisan idegenek. Ugye említettem például azt, hogy semmi sem számított, csak az, hogy minél előbb lefogyjak. Totális pánikolás volt, görcsölés, mert attól féltem, ha túl sokáig szarozok, akkor majd talál mást, aki csinos. Ez odáig fajult, hogy gyógyszert szedtem a fogyás gyorsítására. Az sem érdekelt, hogy miféle ijesztő mellékhatásokat írtak róla a neten. Konkrétan ezt találtam: súlyos szív- és érrendszeri mellékhatások előfordulásának fokozott kockázata miatt felfüggesztették a forgalomba hozatalát, így azok sem nagykereskedők által, sem gyógyszertárakban nem forgalmazhatók. De ez sem érdekelt akkor, mert már totál el volt borulva az agyam. De volt még sok-sok elmebeteg dolog. Mindig is büszke voltam arra, hogy bár mindenféle ezotériával foglalkozó oldalról az dől, hogy a skorpió egy féltékeny jegy, én sosem voltam az. Azonban olyannyira kivetkőztem magamból, hogy ez is bekövetkezett. Tudtam, hogy jár táncolni, ami ráadásul szerintem egy elég intim, erotikus tánc. Semmi bajom nem volt ezzel, gondoltam, csorgassák csak Rá a csajok a nyálukat, én pedig csak vigyorgok magamban. Aztán ez megváltozott, ahogy kezdtem kiakadni. Utáltam, hogy jár erre a kurva ruhás baszásra, hogy idegen picsákkal van. Majd bele pusztultam. Hogy amíg nekem csak a küzdelem jut, ő idegen csajokkal érzi jól magát. Megint csak ez a rohadt önsajnálat, és persze annak kivetítése Őrá, hogy én nem éreztem magam elég jónak, elég vonzónak. Amikor pedig szerettem volna vele találkozni, és Ő azt mondta, már van programja, még rendesen meg is sértődtem, mert tudtam, hogy táncolni megy. Úgy éreztem, minden fontosabb nálam, idegen nőkkel táncikálni többet jelent számára mint az, hogy velem lehessen. Pedig nem volt jogom azt várni, hogy felrúgja minden leszervezett programját csak azért, mert én azt szeretném. Ilyet egyszerűen senkitől sem várhatok el. Én mégis ezt tettem Vele. Elvártam ezt Tőle. És amikor nem tette meg, akkor vissza akartam Neki szúrni, mert azt éreztem, bántott engem. Pedig szó nem volt ilyesmiről. Egyszerűen elkezdtem Őt úgy kezelni, mint azokat a szarjankókat, akik addig, életem során átvertek és kihasználtak. Totál elfelejtettem, hogy most nem egy szar, semmirekellő alakkal állok szemben. Annyira sajnáltam magam,hogy mindent saját magam ellen irányuló támadásnak véltem, elszakadtam a valóságtól. Óriási hiba! Csak egy pillanatra kellett volna megállnom, és hideg fejjel átgondolnom. De akkor képtelen voltam erre. Most már persze minden más, mert véget ért a fogyás miatti kiborulás és az azt követő állapot is, amikor bár testben már a célnál voltam, agyban még nem, az csak később jött el. Most már nagyon jól látom, milyen őrült módjára viselkedtem. Végre visszatértem önmagamhoz, ahhoz a lányhoz, aki valójában én vagyok. Befejeztem azt, hogy magamat sajnálom, mert egyrészt az sehova sem visz, másrészt pedig beláttam, hogy minden bajt én hoztam a saját fejemre, és egyszerűen nem sajnálom kell magam,hanem küzdeni és ezúttal jól csinálni.